Page 23 - 01.pdf

,,
KRESZTEZODÉS

előtt álljunk a bot nélküli oldalára – mert ha vele környezetét, de nem csak azt, hogy
a botos oldalra állunk és megfogjuk a kezét, milyen akadály van előtte, hanem meg tudja
kikapcsoljuk a vakok „szemét” –, és várjuk mondani, hogy az az adott dolog esetleg
meg, míg ő karol belénk, így elkerülhető az, miből van, hiszen más hangja van az egyes
hogy toljuk-vonjuk-húzzuk őt. A szakértő elemeknek, ha hozzá koccantják a botjukat.
hozzátette: ha az utcán találkozunk egy Hiszen azzal, hogy az egyik érzékszervük
határozottan közlekedő látássérülttel, akkor nem működik – vagy csak korlátozottan –,
próbáljunk neki szabad utat biztosítani, a tanárok és ők maguk is arra törekednek,
mert így könnyebben tud haladni. Ha nincs hogy a további érzékelési területeiket
módunk biztosítani neki a szabad utat, akkor felfejlesszék, érzékenyítsék. Ezért nehéz és
hangjelzéssel, segítsük őt, figyelve arra, hogy hosszú folyamat számukra a közlekedés.
nekünk mit jelent a bal és neki mit. Nekünk Már kiskorban el kell kezdeni a tanulását
látóknak tudunk kell, hogy az a folyamat, egy-egy útszakasznak. Első lépésnek
hogy egy látássérült megtanul közlekedni egy mentális térképet kell kialakítaniuk.
forgalomban, az egy hosszú folyamat. Ehhez Általában gyakorló pályának a Vakok
szakoktató, vagy egy látásában korlátozott Intézetének környéke szokott számítani. Ha
személy segíti őket. A tanulási folyamathoz, ez megvan, akkor jöhetnek a bonyolultabb
több segédeszközt is használhatnak, az szituációk, megállók, pályaudvarok, aluljárók,
egyik ilyen a hosszú fehér botot. Ez egy többszörös összetett kereszteződések.
többfunkciós eszköz a külvilág számára A végcél pedig egy egész, de hosszabb
és az ő számukra is. Egyrészt tudatják a útiterv, ami már hatalmas koncentrációt
közlekedésben résztvevőkkel az állapotukat, igényel. Pontos mentális térképet kell
így azok tudnak alkalmazkodni hozzájuk. alkalmazniuk, ismerniük kell a környezetre
Természetesen a legkézenfekvőbb funkciója, jellemző illatokat – legyen az egy pékség –,
hogy egy vak ember kvázi le tudja tapogatni vagy szagokat – legyen az kukasziget, vagy
csikktartó –, és természetesen az útvonalra
jellemző hanghatásokkal is tisztában kell
lenniük. Mindez tanulható, de mindenki
képességeitől függ, hogy mennyi időt
vesz igénybe. Hatalmas segítséget jelent
szerencsére az, hogy ma már kiépített
vezetővonal-hálózat van Budapesten,
emellett több közlekedési lámpa is ad már
hangjelzést, ami megkönnyíti a zebrán való
átkelést, illetve több telefonos applikáció,
navigációs program segíti a közlekedést
a vakok számára. Ezek hangjelzésekkel
kommunikálnak, és úgy funkcionálnak, akár
egy GPS. De a legnagyobb segítség mégis az,
ha udvarias figyelmet biztosít nekik egy látó
társuk, és akkor és ott segít, amikor kell.
(Kobl Adrienn)

23