Page 7 - due_tallozo_interaktiv_2016_oktober
P. 7

press of

                                              Természetesen nem mertük bevallani,           észrevettem, hogy visszakerült régi helyére

                                              hanem azt hazudtuk, hogy kinn van az          a vörös csillagos címer. Az osztályokat

                                              udvaron. S mivel elhitte, gyorsan futottunk   összevonták, már nem harmincan, hanem

                                              vissza az utca végébe, ahol hagytuk.          ötvenen voltunk egy tanteremben. Ezt azzal

                                              Nagyon megijedtünk, mert már nem volt         magyarázták, hogy nincs annyi tanító, mert

                                              ott se a kosár, se a kisbaba. Kiabáltunk      elmentek vagy elvitték őket. Debrecenből

                                              torkunkszakadtából. Kis idő múlva             küldtek helyettük újakat, így büntették őket.

                                              kinyílt egy kapu és egy idős ember azt        Sokáig éreztük még a forradalom hatását.

                                              mondta, elvitték a kislányt az oroszok.       Az emberek már nem jöttek rádiót hallgatni,

                                              Elfehéredtünk, remegtünk. Mi lesz most?       a felnőttek sem beszéltek előttünk semmit.

                                              Cikáztak a gondolataink. Hála istennek        Az iskolában nem volt tüzelő, nekünk kellett

                                              ekkor megszólalt egy néni és azt mondta,      vinni otthonról. S persze az unokatestvérem

                                              ne higgyünk                                                           is tanulta tovább az

                                              ennek az öreg       „MAGYAROK VAGYUNK                                 oroszt. Bajban is volt
                                              cselédnek, ő vitte                                                    szegény az iskolában

                                              el a kis Erzsit     SZABADOK VAGYUNK!”                                is, meg otthon is,
                                              nagyanyánkhoz,                                                        mert nem hitte el

                                              amikor látta,                                                         neki senki, hogy

                                              hogy otthagytuk. Sokszor megköszöntük         elveszítette a könyveit. Amilyen gyorsan és

jött szünetben. „Sokat játszottunk a          a néninek és sietve mentünk a kicsiért.       mindent elsöprően jött
bátyámmal, unokatestvérekkel és az
utcabeliekkel. Sárkányt eregettünk,           Szerencsénk volt, mert nagyanyánk éppen       a szabadság szele, ugyanolyan gyorsan
fociztunk, sárpuskáztunk, bogánccsal
dobáltuk egymást. Arra nagyon emlékszem,      akkor akarta hazavinni az édesanyjának.       távozott is. Csak reményvesztettséget,
hogy az unokabátyám, aki három évvel
volt idősebb nálam, felsősként már tanult     Már több háznyira jártunk tőle, mikor         bizalmatlanságot hagyott maga után.”
oroszt. Ő azt a hírt kapta, hogy ezután
már a német nyelvvel kell ismerkednie.        utánunk kiáltotta: »EI ne hagyjátok megint!«  Ez csupán egy történet a sok közül.
Ennek örömére segítettünk neki
összetépni az összes oroszkönyvét.            Azt, hogy néném mikor tudta meg Erzsi         A nagyapám története.

   Így teltek a napok, míg egy reggel nagy    lánya ’56-os kalandját, a mai napig nem       Arra kérlek benneteket, hogy míg
dübörgésre lettünk figyelmesek, ami a mi
falunkban igen szokatlan jelenség volt.       tudjuk. November közepe táján megjött az      van kitől, kérdezzetek ti is, különben
Mivel errefelé mindenki szekérrel járt,
csak elvétve láttunk másféle járművet.        üzenet, hogy ismét járnunk kell iskolába.     a feledés homályába merülnek ezek
Éppen ezért izgatottan rohantunk volna
kifelé a zaj irányába, de nagynénénk azt      Mikor beléptem az osztályterembe, egyből      az értékes visszaemlékezések.
mondta, hogy csak akkor mehetĂĽnk, ha
magunkkal visszĂĽk a tĂ­z hĂłnapos kis
unokahúgunkat, így a kisbabát beleraktuk
egy vesszőkosárba, és már futottunk is
a sarokra, amerről a zajt hallottuk. Ott
már láttuk, hogy tankok jönnek Debrecen
irányából, és Tiszacsege felé tartanak. A
tankokat hatalmasnak és félelmetesnek
láttam. Ahogy vonultak az úton,
önkéntelenül elkezdtük követni őket a többi
gyerekkel együtt. Mikor kiértek a harci
járművek a településről, visszaszaladtunk
az unokatestvéremékhez. Ekkor nagynéném
kérdezte, hol van a kislány. Görcsös rémület
fogott el bennĂĽnket, mert akkor jutott
eszünkbe, hogy a nagy ámulat közepette
otthagytuk kosarastól az út szélén.

                                                                                                                                        7
   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12